FordításRettegés és részrehajlás nélkül? Az ICRC és az UNHCR humanitárius tolmácsainak pozicionalitása [Without fear or favour? The positionality of ICRC and UNHCR interpreters in the
humanitarian field]
A közelmúltban az összetett, transznacionális környezetben végzett tolmácsolás a fordítás- és tolmácsolástudományi kutatók érdeklődésének középpontjába került. Az efféle közegek termékeny alapot szolgáltatnak a tolmácsolás szociológiai meghatározásához a kialakulóban lévő gyakorlatnak köszönhetően, amely az egyéni cselekvő-változtató képesség és a társadalmi szakmai közeg határán helyezkedik el. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának (ICRC) és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) dolgozó tolmácsok képzése során szerzett tapasztalatainkra építve kidolgozzuk a „humanitárius tolmácsolás” pozicionalitás alapú értelmezését, és ennek megfelelően definiáljuk ezt az új, analitikus kategóriát. A humanitárius tolmácsok két paradigmatikus profilját alapul véve összehasonlító elemzést készítünk a humanitárius területen dolgozó ICRC- és az UNHCR-tolmácsainak pozicionalitását befolyásoló belső jellemzőkről és kapcsolati tényezőkről, továbbá bemutatjuk azokat az etikai dilemmákat is, amelyekkel a tolmácsok szembesülnek. Ezenkívül kifejtjük a humanitárius és más közegekben, például a katonai műveletek során vagy a menekültügyi környezetben végzett tolmácsolás lehetséges hasonlóságait és különbségeit.
1.Bevezetés
Napjainkban egyre nagyobb érdeklődés övezi a tolmácsok szerepét az összetett, transznacionális környezetben, például a menekültügyi eljárásokban (Blommaert 2001Blommaert, Jan 2001 “Investigating Narrative Inequality: African Asylum Seekers’ Stories in Belgium.” Discourse & Society 12 (4): 413–449. ; Pöllabauer 2004Pöllabauer, Sonja 2004 “Interpreting in Asylum Hearings. Issues of Role, Responsibility and Power.” Interpreting 6 (2): 143–180. ; Maryns 2015 2015 “Asylum Settings.” In Routledge Encyclopedia of Interpreting Studies, edited by Franz Pöchhacker, 23–26. London: Routledge., 2013Maryns, Katrijn 2013 “Disclosure and (Re)performance of Gender-Based Evidence in an Interpreter-Mediated Asylum Interview.” Journal of Sociolinguistics 17 (5): 661–686. ), valamint a konfliktuszónákban (C. Baker 2010Baker, Catherine 2010 “The Care and Feeding of Linguists: The Working Environment of Interpreters, Translators and Linguists during Peacekeeping in Bosnia-Herzegovina.” War & Society 29 (2): 154–175. ; Footitt és Kelly 2012Footitt, Hilary, and Michael Kelly 2012 Languages at War: Policies and Practices of Language Contacts in Conflict. London: Palgrave Macmillan. ; Inghilleri 2010 2010 “You Don’t Make War without Knowing Why.” The Translator 16 (2): 175–196. , 2008 2008 “The Ethical Task of the Translator in the Geo-Political Arena.” Translation Studies 1 (2): 212–223. ; Ruiz Rosendo és Persaud 2016Ruiz Rosendo, Lucía, and Clementina Persaud eds. 2016 Interpreting in Conflict Situations and in Conflict Zones throughout History. Special issue of Linguistica Antverpiensia New Series – Themes in Translation Studies 15.). A humanitárius szervezetek működése ezen két terület találkozásához köthető, ugyanis nemcsak a fegyveres konfliktusokban, hanem a menekült és menedékjogi kontextusokban is jelen vannak, és a védelem alatt álló személyekkel való kommunikáció során gyakran támaszkodnak tolmácsokra (Kherbiche 2009Kherbiche, Leïla 2009 Interprètes de l’ombre et du silence: entre cris de chuchotements – Réflexion sur l’interprétation dans un contexte humanitaire auprès du CICR. Master’s thesis University of Geneva.; Moser Mercer, Delgado Luchner és Kherbiche 2013Moser-Mercer, Barbara, Carmen Delgado Luchner, and Leïla Kherbiche 2013 “Uncharted Territory: Reaching Interpreters in the Field.” In CIUTI-Forum 2012: Translators and Interpreters as Key Actors in Global Networking, edited by Martin Forstner and Hannelore Lee-Jahnke, 403–422. Bern: Peter Lang.; Delgado Luchner és Kherbiche 2019Delgado Luchner, Carmen, and Leïla Kherbiche 2019 “Ethics Training for Humanitarian Interpreters.” Special issue of the Journal of War and Culture Studies to be published in February 2019.).
Bár a humanitárius tolmácsokat a „háborús tolmácsok” három alkategóriájának egyikeként tartották számon (Allen 2012Allen, Katharine 2012 “Interpreting in Conflict Zones.” https://najit.org/interpreting-inconflict-zones/), a jelen tanulmányban azt állítjuk, hogy a humanitárius munka sajátosságai nagyobb elköteleződést igényelnek a „humanitárius tolmácsolás” fogalma iránt, és kérdéseket vetnek fel az etikai vonatkozásokat illetően (Ozolins 2014Ozolins, Uldis 2014 “Descriptions of Interpreting and their Ethical Consequences.” FITISPos International Journal 1: 23–41.). Ugyan a humanitárius tolmácsok is dolgoznak fegyveres konfliktusokban, az általuk közvetített kommunikációs helyzetek sajátosan a humanitárius területre jellemzőek, és olyan kihívásokat tartogatnak, amelyek eltérnek a többi „háborús tolmács” által tapasztalt nehézségektől.
A segítségnyújtási műveletek érzékenysége és a humanitárius körülmények között érvényes szigorú titoktartás megnehezíti a téma kutatását, megmagyarázva, hogy a meglévő kutatások miért inkább a politikai makroszintű elemzésekre összpontosítottak (Rességuier 2013Rességuier, Anaïs 2013 Humanitarian Workers: Personal Ethics, Psychology and Lifestyle. Conference Report. Oxford Institute for Ethics, Law, and Armed Conflict, Department of Politics and International Relations. University of Oxford.) a tolmácsok egyéni tapasztalatai helyett (Fechter 2016aFechter, Anne-Meike 2016a “Aid Work as Moral Labour.” Critique of Anthropology 36 (3): 228–243. , 2016b 2016b The Personal and the Professional in Aid Work. London: Routledge.). Mindazonáltal szakmai hátterünk révén lehetőségünk volt kapcsolatba lépni néhány humanitárius területen dolgozó tolmáccsal, hiszen a Genfi Egyetem megbízásából közösen képeztünk tolmácsokat a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) számára, valamint Leïla Kherbiche tolmácsként és küldöttként is dolgozott az ICRC-nél.
A jelen tanulmányban ismertetjük és összehasonlítjuk az ICRC és az UNHCR humanitárius tolmácsainak pozicionalitását, és elemzésünk alapján megkíséreljük definiálni a „humanitárius tolmácsolás” fogalmát. Más fordítás- és tolmácsolástudományi kutatókhoz hasonlóan (C. Baker 2010Baker, Catherine 2010 “The Care and Feeding of Linguists: The Working Environment of Interpreters, Translators and Linguists during Peacekeeping in Bosnia-Herzegovina.” War & Society 29 (2): 154–175. ; Inghilleri 2003Inghilleri, Moira 2003 “Habitus, Field and Discourse: Interpreting as a Socially Situated Activity.” Target 15 (2): 243–268. , 2005a 2005a “Mediating Zones of Uncertainty.” The Translator 11 (1): 69–85. , 2005b 2005b “The Sociology of Bourdieu and the Construction of the Object in Translation and Interpreting Studies.” The Translator 11 (2): 125–145. ; Tipton 2008Tipton, Rebecca 2008 “Reflexivity and the Social Construction of Identity in Interpreter-Mediated Asylum Interviews.” The Translator 14 (1): 1–19. ) egy szociológiai keretre, nevezetesen a mezőelméletre (Bourdieu 1977Bourdieu, Pierre 1977 Outline of a Theory of Practice. Cambridge: Cambridge University Press. , 1984 1984 “Espace social et genèse des ‘classes’.” Actes de la recherche en sciences sociales 52–53: 3–14., 1994 1994 Raisons pratiques. Sur la théorie de l’action. Paris: Éditions du Seuil.) támaszkodunk, hogy meghatározzuk a humanitárius tolmácsolást mint a struktúra és az egyéni cselekvő-változtató képesség határmezsgyéjén kialakuló gyakorlatot.
Mivel a humanitárius szervezeteknek dolgozó nyelvi közvetítők általában nem hivatásos tolmácsok, nem vehetjük magától értetődőnek a tolmácsolás sajátos szakmai normáival és etikai kereteivel történő azonosulást (Baker és Maier 2011Baker, Mona, and Carol Maier 2011 “Ethics in Interpreter & Translator Training.” The Interpreter and Translator Trainer 5 (1): 1–14. ; Dean és Pollard Jr. 2011Dean, Robyn K., and Robert Q. Pollard Jr. 2011 “Context-Based Ethical Reasoning in Interpreting.” The Interpreter and Translator Trainer 5 (1): 155–182. ; Crezee 2013Crezee, Ineke 2013 Introduction to Healthcare for Interpreters and Translators. Amsterdam: John Benjamins. ), valamint egy tolmácsolás-specifikus habitus meglétét (Inghilleri 2005a 2005a “Mediating Zones of Uncertainty.” The Translator 11 (1): 69–85. ). Mindezek ellenére mivel a humanitárius szervezetek a „totális intézmények” (Goffman 1961aGoffman, Erving 1961a “The Characteristics of Total Institutions.” In Goffman 1961b, 1–124.) számos jellemzőjével rendelkeznek, feltételezhetjük, hogy a humanitárius tolmácsok munkáját és más humanitárius környezetben dolgozó szereplőkhöz fűződő viszonyát erősen befolyásolja ezen intézmények doxája. Mindezekből következik, hogy a humanitárius szereplők pozícióját a humanitárius terület belső jellemzői és a kapcsolati tényezők (Bourdieu 1984 1984 “Espace social et genèse des ‘classes’.” Actes de la recherche en sciences sociales 52–53: 3–14., 4) együttesen alakítják. Ennek megfelelően elsőként a humanitárius tolmácsok „pozicionalitását” vizsgáljuk meg, hogy rávilágítsunk arra, milyen dilemmákkal szembesülnek, és milyen etikai következményekkel járnak döntéseik önmagukra és másokra nézve.
A jelen tanulmány első részében elméleti szempontból írjuk le a tolmácsok pozicionalitását, megvizsgálva közvetítői szerepük sajátosságait, és bemutatjuk azokat a tényezőket, amelyek a többi humanitárius szereplővel való kapcsolatukat alakíthatják (személyes háttér, munkakörnyezet és a humanitárius területen betöltött státusz). Ezt követően ismertetjük a humanitárius környezet belső jellemzőit és doxáját, valamint a szimbolikus tőkének az említett területre jellemző, releváns formáit (Bourdieu 1984 1984 “Espace social et genèse des ‘classes’.” Actes de la recherche en sciences sociales 52–53: 3–14., 1994 1994 Raisons pratiques. Sur la théorie de l’action. Paris: Éditions du Seuil.).
A humanitárius tolmácsolás kiterjeszthető olyan módon, hogy más fogalmakat, például a habitust (Inghilleri 2005a 2005a “Mediating Zones of Uncertainty.” The Translator 11 (1): 69–85. ) is magába foglalja, elméleti megértéséhez pedig első lépésként a humanitárius területbe ágyazva szükséges megvizsgálnunk ezt a tevékenységet. Előbb azonban tisztáznunk kell, kik is a humanitárius tolmácsok, milyen szerepet töltenek be tolmácsként és humanitárius szereplőként. Ennek megértéséhez empirikus módon kívánunk hozzájárulni azzal, hogy bemutatjuk és elemezzük az ICRC- és az UNHCR-szervezetnek dolgozó két „archetipikus” tolmács paradigmatikus beszámolóját. Mindkettő induktív módon épül fel, mivel számos tolmács életútját és tapasztalatait egyetlen, reprezentatívnak tekinthető beszámolóba sűríti. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy a vizsgált személyek számára központi jelentőségű névtelenség megőrzése mellett bemutassuk, milyen közös tulajdonságokkal rendelkeznek a tolmácsok. A két beszámolót alapul véve megvitatjuk a két csoport között tapasztalható hasonlóságokat és különbségeket, valamint a „humanitárius tolmácsolásnak” mint új fogalmi kategóriának a megalapozottságát. A humanitárius tolmácsolás fogalmának definiálására tett kísérletünk bővíteni kívánja jelenlegi ismereteinket a humanitárius szervezeteknek dolgozó tolmácsokról, valamint a tágabb humanitárius területen betöltött szerepükről.
2.A tolmácsok pozicionalitása
A tolmácsok képzettségi szinttől, személyes háttértől és munkakörnyezettől függetlenül minden esetben „köztes” pozíciót töltenek be egy ontológiai „bizonytalansági zónában” (Inghilleri 2005a 2005a “Mediating Zones of Uncertainty.” The Translator 11 (1): 69–85. ). Munkájuk ezen sajátossága következésképpen térbeli elhelyezkedésüket is befolyásolja, mivel gyakran a két nyelvi felhasználó között szükséges helyet foglalniuk vagy állniuk (Crezee 2013Crezee, Ineke 2013 Introduction to Healthcare for Interpreters and Translators. Amsterdam: John Benjamins. ). Ez az elhelyezkedés összefügg azzal a felfogással, amely a tolmácsot semleges csatornának tekinti, és egyre inkább leegyszerűsíti a tolmács kommunikációs szerepét (Pöllabauer 2004Pöllabauer, Sonja 2004 “Interpreting in Asylum Hearings. Issues of Role, Responsibility and Power.” Interpreting 6 (2): 143–180. ; Tipton 2008Tipton, Rebecca 2008 “Reflexivity and the Social Construction of Identity in Interpreter-Mediated Asylum Interviews.” The Translator 14 (1): 1–19. ). A tolmács egyéni cselekvő-változtató képességének (Inghilleri 2010 2010 “You Don’t Make War without Knowing Why.” The Translator 16 (2): 175–196. ) növekvő tudatosítása, valamint a fokozódó tolmácsaktivizmus (M. Baker 2013Baker, Mona 2013 “Translation as an Alternative Space for Political Action.” Journal of Social, Cultural and Political Protest 12 (1): 23–47.) ellenére a szakma továbbra is a semlegességet és a pártatlanságot fogadja el alapelvként, és kiemelt szerepet kapnak a közösségi (Crezee 2013Crezee, Ineke 2013 Introduction to Healthcare for Interpreters and Translators. Amsterdam: John Benjamins. ), a bírósági (Mikkelson 2000Mikkelson, Holly 2000 Introduction to Court Interpreting. Manchester: St. Jerome Publishing.), a menekültügyi környezetben (UNHCR 2009UNHCR 2009 Interpreting in a Refugee Context. Self-study Module 3. Technical Report, United Nations High Commissioner for Refugees.), valamint a katonaságnál dolgozó11.Példaként lásd a Konferenciatolmácsok Nemzetközi Szervezetének (AIIC) konfliktusövezetekben való tolmácsolásra vonatkozó útmutatóját, az AIIC/Red T field guide for interpreters (AIIC/Red T Útmutató tolmácsoknak) című dokumentumot https://wa1.fit-ift.org/wp-content/uploads/2013/03/T-I_Field_Guide_2012.pdf. Legutóbbi megtekintés ideje: 2018. április 4. tolmácsok etikai kódexében is. Az említett kódexekben a pártatlanság fogalma preskriptív módon értendő, vagyis nem feltétlenül azt tükrözi, hogy a tolmács hogyan pozicionálja saját magát, hanem azt írja elő, hogy hogyan kellene magát pozicionálnia. A jelen tanulmány alapjául szolgáló egyik feltevés szerint a menekültügyi környezetben megfigyeltekhez hasonlóan a humanitárius tolmácsolásban is különbség mutatkozik a deontológiai (hivatásbeli) elvárások és a szakmában kialakult gyakorlat között (Pöllabauer 2004Pöllabauer, Sonja 2004 “Interpreting in Asylum Hearings. Issues of Role, Responsibility and Power.” Interpreting 6 (2): 143–180. ; Maryns 2013Maryns, Katrijn 2013 “Disclosure and (Re)performance of Gender-Based Evidence in an Interpreter-Mediated Asylum Interview.” Journal of Sociolinguistics 17 (5): 661–686. ).
A pártatlanság etikai előírása (Mikkelson 2000Mikkelson, Holly 2000 Introduction to Court Interpreting. Manchester: St. Jerome Publishing.; UNHCR 2009UNHCR 2009 Interpreting in a Refugee Context. Self-study Module 3. Technical Report, United Nations High Commissioner for Refugees.; Crezee 2013Crezee, Ineke 2013 Introduction to Healthcare for Interpreters and Translators. Amsterdam: John Benjamins. ; Maryns 2013Maryns, Katrijn 2013 “Disclosure and (Re)performance of Gender-Based Evidence in an Interpreter-Mediated Asylum Interview.” Journal of Sociolinguistics 17 (5): 661–686. ) vagy a tolmács tudatos döntése következtében megszűnő semlegességgel megjelenő aktív állásfoglalása (M. Baker 2013Baker, Mona 2013 “Translation as an Alternative Space for Political Action.” Journal of Social, Cultural and Political Protest 12 (1): 23–47.) azt feltételezi, hogy a tolmácsolási események alkalmával a tolmácsnak igenis befolyása van saját pozicionalitására. Ez a cselekvésközpontú felfogás azonban nem fektet kellő hangsúlyt az intézményi struktúrákon belüli korlátozó tényezőkre és a pozicionalitás kapcsolati aspektusára. A struktúra különösen fontos, amikor a tolmácsok egy „totális intézmény”, vagyis egy olyan „lakó- és munkahely” részeivé válnak, ahol az egyének társaikkal a „tágabb társadalomtól elzárva élnek” (Goffman 1961b 1961b Asylums. Essays on the Social Situation of Mental Patients and Other Inmates. Garden City, NY: Doubleday Anchor., xiii). A katonai (Inghilleri 2010 2010 “You Don’t Make War without Knowing Why.” The Translator 16 (2): 175–196. , 179) és egyes humanitárius szervezetek (Cain, Postlewait és Thomson 2004Cain, Kenneth, Heidi Postlewait, and Andrew Thomson 2004 Emergency Sex and Other Desperate Measures: A True Story from Hell on Earth. New York, NY: Miramax Books.; Fechter 2016b 2016b The Personal and the Professional in Aid Work. London: Routledge.) is ilyen „totális intézménynek” tekinthetők, hiszen a gyakran veszélyes és bizonytalan környezetben való működésükből adódó biztonsági korlátozások miatt a szervezetek szabályozzák a személyzetük (beleértve a tolmácsokat is) lakhelyét, meghatározzák, hogy kivel érintkezhetnek, valamint korlátozzák vagy megakadályozzák az életterükön vagy a munkahelyükön kívüli, engedély nélküli mozgást. Ezek a megszorítások jelentősen korlátozzák a hasonló környezetben dolgozó személyek cselekvő-változtató képességét, ezért előnyben részesítjük a pozicionalitás fogalmának használatát, amelyet véleményünk szerint az egyéni cselekvő-változtató képesség és a struktúra közösen formál. A tolmácsolási események alkalmával a tolmács személyes, szakmai és humanitárius háttere együttesen számos egymásba fonódó pozicionalitást (Ficklin és Jones 2009Ficklin, Lisa, and Briony Jones 2009 “Deciphering ‘Voice’ from ‘Words’: Interpreting Translation Practices in the Field.” Graduate Journal of Social Science 6 (3): 108–130., 110) eredményez.
2.1Személyes háttér: Tanulmányok és kultúra
Meglátásunk szerint a humanitárius tolmácsok személyes hátterének megismerése szempontjából két tényező a legfontosabb: az iskolai végzettség és a kulturális háttér. A tolmácsok iskolai végzettsége – függetlenül attól, hogy részt vettek-e formális tolmácsképzésben – befolyásolja a nyelvi felhasználóikkal való interakcióikat.
Hasonlóan fontos az egyének kulturális helyzete is, azaz, hogy kulturális „bennfenteseknek” vagy „kívülállóknak” tekinthetők-e. Bár gyakran szétválasztják egymástól ezt a két kategóriát, helyénvalóbb egy folytonos rendszerben, kontinuumon elhelyezve gondolni rájuk, hiszen kulturális közvetítői szerepük révén a tolmácsok egyszerre bennfentesek és kívülállók is (pl. C. Baker 2010Baker, Catherine 2010 “The Care and Feeding of Linguists: The Working Environment of Interpreters, Translators and Linguists during Peacekeeping in Bosnia-Herzegovina.” War & Society 29 (2): 154–175. , 166). Az erőszakos vagy békés, azonban minden esetben bizonytalan légkört teremtő (Inghilleri 2005a 2005a “Mediating Zones of Uncertainty.” The Translator 11 (1): 69–85. ) transznacionális találkozások során a tolmács hibrid identitása gyanakvásra adhat okot. Az Irakban (Inghilleri 2010 2010 “You Don’t Make War without Knowing Why.” The Translator 16 (2): 175–196. ) vagy Bosznia-Hercegovinában (C. Baker 2010Baker, Catherine 2010 “The Care and Feeding of Linguists: The Working Environment of Interpreters, Translators and Linguists during Peacekeeping in Bosnia-Herzegovina.” War & Society 29 (2): 154–175. ) szolgáló különféle kategóriákhoz tartozó tolmácsok szerint a fegyveres konfliktusokban a lojalitás kérdése kimondottan kiéleződik, a tolmács pozicionalitása pedig potenciálisan bonyolulttá válik.
2.2Munkakörnyezet: Képzés, munka és státusz
Az egyén egy adott területen belüli szakmai pozicionalitását eleinte (olykor) a képzések alakítják, majd a tapasztalat, vagyis az adott szakterületen belüli szocializáció formálja tovább. A tolmácsok szakmai pozicionalitása valószínűleg beszédpartnereik szakmai pozicionalitásával együtt alakul ki (Inghilleri 2005a 2005a “Mediating Zones of Uncertainty.” The Translator 11 (1): 69–85. ). Előfordulhat például, hogy a katonai tolmácsok felvesznek néhány, a katonai személyzetre jellemző értéket és viselkedésformát (C. Baker 2010Baker, Catherine 2010 “The Care and Feeding of Linguists: The Working Environment of Interpreters, Translators and Linguists during Peacekeeping in Bosnia-Herzegovina.” War & Society 29 (2): 154–175. ; Inghilleri 2010 2010 “You Don’t Make War without Knowing Why.” The Translator 16 (2): 175–196. ; Tipton 2011 2011 “Relationships of Learning between Military Personnel and Interpreters in Situations of Violent Conflict: Dual Pedagogies and Communities of Practice.” In Ethics and the Curriculum, special issue of Interpreter and Translator Trainer 5 (1): 15–40. ), míg a menekültügyi tolmácsok időnként megpróbálhatnak alkalmazkodni a „megfelelőség intézményi normáihoz” (Maryns 2013Maryns, Katrijn 2013 “Disclosure and (Re)performance of Gender-Based Evidence in an Interpreter-Mediated Asylum Interview.” Journal of Sociolinguistics 17 (5): 661–686. , 680) azzal, hogy a menedékkérő egyes szám első személyű elbeszélését rövid, tényszerű, egyes szám harmadik személyű jelentésként adják vissza (Blommaert 2001Blommaert, Jan 2001 “Investigating Narrative Inequality: African Asylum Seekers’ Stories in Belgium.” Discourse & Society 12 (4): 413–449. ; Pöllabauer 2004Pöllabauer, Sonja 2004 “Interpreting in Asylum Hearings. Issues of Role, Responsibility and Power.” Interpreting 6 (2): 143–180. ). A gyakorlati készségek és gazdasági erőforrások felhalmozásának eredményeként a tolmácsolás hivatásszerű gyakorlása maga után vonhatja a tolmácshabitus kialakulását (Inghilleri 2005a 2005a “Mediating Zones of Uncertainty.” The Translator 11 (1): 69–85. ), ugyanakkor azokon a helyeken, ahol a nem hivatásos tolmácsolás a bevett norma, ilyen habitus megléte eleinte nem tekinthető magától értetődőnek.
A státuszkülönbségek hatalmi aszimmetriához vezethetnek a tolmácsolás különböző felhasználói vagy a tolmácsok és a tolmácsolás felhasználói között, áthathatva a tolmácsolási eseményeket. A tolmácsok így újfent köztes pozícióban találhatják magukat: hatalmi pozíciójuk ugyanis erősebb, mint a gyengébb beszédpartnerüké, ugyanakkor mégis gyengébb, mint amilyennel az erősebb beszédpartnerük rendelkezik.22.Korábbi menedékkérő személy tolmácsolhat akár egy, a saját országából származó másik menedékkérőnek (Maryns 2013Maryns, Katrijn 2013 “Disclosure and (Re)performance of Gender-Based Evidence in an Interpreter-Mediated Asylum Interview.” Journal of Sociolinguistics 17 (5): 661–686. ), egy helyi tolmács pedig esetleg közvetíthet külföldi katonák és a helyi civilek között (C. Baker 2010Baker, Catherine 2010 “The Care and Feeding of Linguists: The Working Environment of Interpreters, Translators and Linguists during Peacekeeping in Bosnia-Herzegovina.” War & Society 29 (2): 154–175. ; Inghilleri 2010 2010 “You Don’t Make War without Knowing Why.” The Translator 16 (2): 175–196. ). Bár ezek a hatalmi viszonyok a kommunikáció során gyakran nem nyilvánvalóak, olykor a tolmácsolás felhasználója (lásd például Edwards 1998Edwards, Rosalind 1998 “A Critical Examination of the Use of Interpreters in the Qualitative Research Process.” Journal of Ethnic and Migration Studies 24 (1): 197–208. ) vagy a tolmács kezdeményezésére történő deiktikus elmozdulásokon keresztül (például az egyes szám első személyről egyes szám harmadik személyre történő váltás miatt) egyértelművé válnak. A harmadik személy használata azonban ellentétes az egyenes beszéd használatát elváró, a dialógustolmácsokkal szemben támasztott, gyakran emlegetett deontológiai elvárással (Mikkelson 2000Mikkelson, Holly 2000 Introduction to Court Interpreting. Manchester: St. Jerome Publishing.; UNHCR 2009UNHCR 2009 Interpreting in a Refugee Context. Self-study Module 3. Technical Report, United Nations High Commissioner for Refugees.; Crezee 2013Crezee, Ineke 2013 Introduction to Healthcare for Interpreters and Translators. Amsterdam: John Benjamins. ). Az egyes szám első személyről egyes szám harmadik személyre történő váltás csökkenti ugyanis az elbeszélő beszámolójának paradigmatikus erejét (Maryns 2013Maryns, Katrijn 2013 “Disclosure and (Re)performance of Gender-Based Evidence in an Interpreter-Mediated Asylum Interview.” Journal of Sociolinguistics 17 (5): 661–686. , 673).
3.Humanitárius területen dolgozó tolmácsok
A humanitárius szervezeteknek dolgozó tolmácsok pozicionalitását a fent említett tényezőkkel együttesen alakítják a humanitárius terület belső jellemzői.
A humanitárius tolmácsolásra kialakulóban lévő gyakorlatként tekintünk, amely a humanitárius területen az egyéni cselekvő-változtató képesség és a struktúra közötti interakció eredménye, és amely a területen belül és azon túl is hozzájárul a „helyi/globális társadalmi rend megalkotásához vagy újraalkotásához” (Inghilleri 2005b 2005b “The Sociology of Bourdieu and the Construction of the Object in Translation and Interpreting Studies.” The Translator 11 (2): 125–145. , 126). Bourdieu mezőelmélete (1977Bourdieu, Pierre 1977 Outline of a Theory of Practice. Cambridge: Cambridge University Press. , 1984 1984 “Espace social et genèse des ‘classes’.” Actes de la recherche en sciences sociales 52–53: 3–14., 1994 1994 Raisons pratiques. Sur la théorie de l’action. Paris: Éditions du Seuil.) igen jelentős elméleti keretbe ágyazza a fordítástudományban széles körben használt struktúra/egyéni cselekvő-változtató képesség közti interakciót (Inghilleri 2003Inghilleri, Moira 2003 “Habitus, Field and Discourse: Interpreting as a Socially Situated Activity.” Target 15 (2): 243–268. , 2005a 2005a “Mediating Zones of Uncertainty.” The Translator 11 (1): 69–85. , 2005b 2005a “Mediating Zones of Uncertainty.” The Translator 11 (1): 69–85. ; Buzelin 2005Buzelin, Hélène 2005 “Unexpected Allies.” The Translator 11 (2): 193–218. ; Meylaerts 2005Meylaerts, Reine 2005 “Sociology and Interculturality.” The Translator 11 (2): 277–283. ), és számos kulcsfogalomra támaszkodik: Bourdieu szerint a társadalom különböző mezőkből (champs), a mezőspecifikus doxának megfelelő, egymással interakcióba lépő szereplők alkotta társadalmi terekből, valamint normákból és értékekből áll, amelyeket a mező szereplői magukévá tesznek. Az egyes szereplők pozicionalitása szorosan kapcsolódik saját tőkéjükhöz, amely a mezőt meghatározó, polarizáló erőként hat (Thomson 2012Thomson, Patricia 2012 “Field.” In Pierre Bourdieu Key Concepts, edited by Michael J. Grenfell, 65–80. Durham: Acumen Publishing Limited. ).
Bourdieu elmélete mindig is bírálatok kereszttüzében állt – főként Latour cselekvő-hálózat elméletével összehasonlítva (Buzelin 2005Buzelin, Hélène 2005 “Unexpected Allies.” The Translator 11 (2): 193–218. , 200) –, amiért előnyben részesíti a struktúrát az egyéni cselekvő-változtató képességgel, a folyamatot pedig a tartalommal szemben. Mindazonáltal a katonai tolmácsoláshoz hasonlóan (C. Baker 2010Baker, Catherine 2010 “The Care and Feeding of Linguists: The Working Environment of Interpreters, Translators and Linguists during Peacekeeping in Bosnia-Herzegovina.” War & Society 29 (2): 154–175. ) a humanitárius munka során felmerülő nyelvi igényeket is nehéz előre kiszámítani, és tolmácsokat is gyakran sürgősen toboroznak, amikor beáll a válság. Ezek alapján a humanitárius tolmácsolásra olyan gyakorlatként tekinthetünk, amelyet nagymértékben az intézményi igények vezérelnek, és amelyben a humanitárius terület különböző, több nyelvet beszélő szereplői is működhetnek tolmácsként, ha szükséges. A humanitárius szervezetek „totális” jellege (Goffman 1961aGoffman, Erving 1961a “The Characteristics of Total Institutions.” In Goffman 1961b, 1–124.), valamint a tolmácsolás mint különböző egyének szerepvállalása és a tolmács mint egyéni cselekvő lehetséges elkülönítése strukturalistább elméleti megközelítést tesz szükségessé. A humanitárius tolmácsolásról alkotott felfogásunkat az általunk megkérdezett tolmácsok jellemrajza és tapasztalatai alapján alakítottuk ki. Ugyanakkor a bourdieu-i megközelítés felhasználásával – amely lehetővé teszi számunkra, hogy összekapcsoljuk ezeket a tapasztalatokat a humanitárius terület általánosabb jellemzőivel – kidolgozhatunk egy olyan meghatározást, amely esetlegesen a humanitárius területen dolgozó többi tolmácsra és a tolmácsolás eseti formáira is alkalmazható lehet ebben a kontextusban.
3.1A humanitárius terület doxája
Bár számos különböző megbízással működő és eltérő értékeken alapuló humanitárius szervezet létezik, a humanitárius terület leggyakoribb, közös doxája a nemzetközi jogban, a humanitárius elvekben és számos, általánosabb erkölcsi elvben, mint például az aranyszabályban vagy a „kölcsönösség etikájában” rejlik (Veuthey 2014Veuthey, Michel 2014 “Religions et droit international humanitaire : histoire et actualité d’un dialogue nécessaire.” http://www.aiesc.net/blog/2014/08/23/religions-et-droitinternational-humanitaire-histoire-et-actualite-dun-dialogue-necessaire-michel-veuthey/).
A nemzetközi jognak a humanitárius segítségnyújtás szempontjából legfontosabb területe a nemzetközi humanitárius jog, amelynek célja a fegyveres konfliktusokból eredő emberi szenvedés enyhítése. Forrásai közé tartoznak az 1949. évi Genfi Egyezmények és az 1954. évi Hágai Egyezmény. A nemzetközi emberi jogi törvény és a menekültügyi törvény szintén jogalapot szolgáltat a humanitárius segítségnyújtáshoz, nevezetesen a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek és a menekültek számára.
A humanitárius doxa másik pillérét a humanitárius alapelvek alkotják, amelyek a humanitárius ügynökségek tevékenységeit hivatottak irányítani, és a humanitárius szereplők „deontológiai etikájának” (Inghilleri 2010 2010 “You Don’t Make War without Knowing Why.” The Translator 16 (2): 175–196. , 187) alapját képezik. A nemzetközi humanitárius jog és a nemzetközi emberi jogi törvény mellett ezen alapelvek legfőbb forrása a szokásjog. Szinte valamennyi szervezet magatartási kódexében megtalálható három alapelv: az emberiesség, a semlegesség és a pártatlanság elve.33.Példaként említhetők a Vöröskereszt alapelvei: https://www.icrc.org/en/doc/resources/documents/misc/fundamental-principles-commentary-010179.htm. Legutóbbi megtekintés ideje: 2018. április 4. A többi alapelv (károk minimalizálása, elszámoltathatóság, részvétel, a kultúra és a szokás tisztelete) keretet teremt a humanitárius munka integritásának biztosításához és fenntartásához.
Az elmúlt években a humanitárius műveletek mérete egyre drámaibb módon kiszélesedett (Palmieri 2012Palmieri, Daniel 2012 “Une institution à l’épreuve du temps? Retour sur 150 ans d’Histoire du Comité international de la Croix-Rouge.” Revue internationale de la Croix-Rouge (888): 85–111., 103–106), hatóköre pedig napjainkban gyakran egy fejlesztő vagy béketeremtő dimenzióra is kiterjed (Schmale 2012Schmale, Matthias 2012 “Réflexion sur le rôle actuel et futur du CICR dans les crises humanitaires.” Revue internationale de la Croix-Rouge (888): 73–77.). Ez a terjeszkedés a közvélemény figyelmét mindinkább a humanitárius területre irányította, és éles kritikákat váltott ki a humanitárius segítségnyújtás hatékonyságát illetően. Mi több, egyre fokozódik az az általános érzés, miszerint a humanitárius segítségnyújtás a felelős a konfliktusok elhúzódásáért (Narang 2015Narang, Neil 2015 “Assisting Uncertainty: How Humanitarian Aid Can Inadvertently Prolong Civil War.” International Studies Quarterly 59 (1): 184–195. ), amit jó néhány segélyszervezet maga is elismert (Perrin 1998Perrin, Pierre 1998 “The Impact of Humanitarian Aid on Conflict Development.” International Review of the Red Cross (323): 319–334. ). A történések hatására a humanitárius terület a szakmaiság magasabb szintjére lépett, és egyúttal a műveletei eredményességének és hatékonyságának mérésére szolgáló mennyiségi mutatók megszállottjává vált (Palmieri 2012Palmieri, Daniel 2012 “Une institution à l’épreuve du temps? Retour sur 150 ans d’Histoire du Comité international de la Croix-Rouge.” Revue internationale de la Croix-Rouge (888): 85–111., 107). Emellett szabályzatokat és szabványokat is kidolgoztak az adományozói elszámoltathatóság44.Például a The Sphere Project (2011)The Sphere Project 2011 The Sphere Handbook: Humanitarian Charter and Minimum Standards in Humanitarian Response. Rugby: Practical Action Publishing. . javítása érdekében. Ily módon a pénzügyi nyomás terhe alatt a humanitárius terület rákényszerült, hogy doxáját egyértelműbbé tegye.
3.2Humanitárius szereplők és szimbolikus tőke
A humanitárius szereplők három fő csoportját különböztethetjük meg: a humanitárius dolgozókat, a védelem alatt álló személyeket és az intézmények vagy csoportok adott országban állomásozó képviselőit (kormányzati képviselőket, állami és nem állami fegyveres csoportok tagjait). Ez a három csoport rendkívül aszimmetrikus hatalmi viszonyban áll egymással, amely esetenként hasonlóságot mutat más nemzetközi környezetben (például a katonaságnál, a fejlesztéstámogatási vagy a menekültügyi környezetben) megfigyelhető viszonyokkal. A védelem alatt álló személyek gyakran függő viszonyban állnak a humanitárius segélymunkásokkal, míg ez utóbbiak a fegyveres csoportoknak vannak kiszolgáltatva.
Mint már említettük, számos humanitárius szervezet hasonlóságot mutat a „totális intézményekkel” (Goffman 1961aGoffman, Erving 1961a “The Characteristics of Total Institutions.” In Goffman 1961b, 1–124.), így nem meglepő, hogy a terep (terrain) a maga nehézségeivel, veszélyeivel és összetartó szakmai közösségeivel központi helyet tölt be a humanitárius szakmai identitásban. Egy humanitárius segélymunkás szimbolikus tőkéje a terepen töltött szolgálati idő és a megtapasztalt nehézségek eredője. A védelem alatt álló személyek életét is jelentősen befolyásolja a humanitárius területen betöltött pozíciójuk, ami kimondottan igaz a menekülttáborokban élő menekültekre vagy a belső menekültekre, hiszen a menekülttáborok maguk is totális intézmények. A humanitárius terület fő nyelvének, az angolnak a kiváló ismerete elősegítheti a segélyszervezetek képviselőivel közvetítés nélkül történő kapcsolattartást is a védelem alatt álló személyek számára, és egyben szimbolikus tőkéjük lényeges forrását is jelentheti.
A szimbolikus és a gazdasági tőke felhalmozása valamennyi társadalmi területen lényeges, hiszen meghatározza a szereplők pozícióját (Thomson 2012Thomson, Patricia 2012 “Field.” In Pierre Bourdieu Key Concepts, edited by Michael J. Grenfell, 65–80. Durham: Acumen Publishing Limited. ). Mindazonáltal a humanitárius területen az anyagi és az emberi tét miatt kifejezetten sok forog kockán, a versengés pedig elkerülhetetlen: a különböző humanitárius szervezetek versenyeznek egymással a korlátozott finanszírozásért (Palmieri 2012Palmieri, Daniel 2012 “Une institution à l’épreuve du temps? Retour sur 150 ans d’Histoire du Comité international de la Croix-Rouge.” Revue internationale de la Croix-Rouge (888): 85–111., 108); a fegyveres csoportok vetekednek, hogy megakadályozzák a segélyek célba érését, hogy azokból fegyverkezzenek (Perrin 1998Perrin, Pierre 1998 “The Impact of Humanitarian Aid on Conflict Development.” International Review of the Red Cross (323): 319–334. ); a védelem alatt álló személyek pedig a segélyszervezetek konfliktus sújtotta területekre szállított korlátozott élelmiszer-, víz- és gyógyszerkészletéért folytatnak küzdelmet.
A humanitárius terület fentiekben bemutatott belső jellemzői formálják az efféle szervezeteknek dolgozó tolmácsok munkakörnyezetét, amelyet a továbbiakban közelebbről is megvizsgálunk.
4.A humanitárius területen dolgozó két tolmács története
A humanitárius tolmácsolás fogalommeghatározásának kidolgozása érdekében feltételezzük, hogy a legfőbb különbségek a humanitárius és más területen tevékenykedő tolmácsok között nem az alkalmazott tolmácsolási módokból, hanem a tolmácsok személyes hátteréből, foglalkoztatási viszonyából és a humanitárius területen betöltött pozíciójából fakadnak. Általános megközelítésünk empirikus és induktív: a fentiekben bemutatott elméleti konstrukciókat használjuk fel az előzetes megfigyelések rendszerezése és értelmezése érdekében, és ezek útmutatóként is szolgálnak az ICRC és az UNHCR szolgálatában dolgozó két tolmács beszámolójának elkészítésekor és elemzésekor.
A két beszámoló „paradigmatikusnak” tekinthető a tekintetben, hogy a különböző tolmácsok életrajzi elemeit egyetlen beszámolóba sűríti, amely – a pozicionalitás fent ismertetett változóit figyelembe véve – így „tipikusnak” mondható az egész csoportra nézve. Hasonló megközelítést már Delgado Luchner (2019)Delgado Luchner, Carmen 2019 “ ‘A Beautiful Woman Sitting in the Dark’ – Three Narratives of Interpreter Training at the University of Nairobi.” Interpreting 21 (1). is alkalmazott, hogy bemutassa egy tolmácshallgatókból álló csoport kenyai tapasztalatait. Bár ez a megközelítés együtt jár az apró részletek feledésbe merülésével, hiszen az egyéni tapasztalatok beleolvadnak a paradigmatikus egészbe, lehetővé teszi számunkra, hogy induktív módon építsünk fel egy fogalmi kategóriát, és egyúttal bizalmasan kezeljük a felhasznált információkat.
Az ICRC tolmácsairól kialakított paradigmatikus jellemrajzunk a külföldön állomásozó tolmácsokkal 2013 és 2018 között nyolc alkalommal megtartott, jelenléti képzés keretében folytatott beszélgetéseinken alapul. Az ICRC összesen 46 tolmácsa vett rész ezeken a kurzusokon, akik mindannyian külföldön, Afrikában, Ázsiában vagy a Közel-Keleten szolgáltak. Minden egyes tanfolyam előtt megkaptuk a résztvevők szakmai önéletrajzát, amelyek a paradigmatikus ICRC-tolmács személyes hátterére vonatkozó információk alapját képezték. Emellett további információkhoz jutottunk a résztvevők önkéntes, írásbeli beadványaiból – amelyekben kifejtik, hogy tolmácsként milyen kihívásokkal találták szemben magukat–, valamint a képzésen történt beszélgetések során készített feljegyzésekből, amennyiben a résztvevők elfogadták a Chatham House-szabályok alkalmazását.
Az UNHCR tolmácsairól kialakított paradigmatikus jellemrajzunk alapjául főként a képzések során és a résztvevőkkel folytatott személyes beszélgetések alkalmával készített feljegyzések szolgáltak. 2011 és 2015 között hat képzésen vettünk részt Kenyában és Szudánban összesen 87 résztvevővel. Tekintettel a jelenlevők különösen sebezhető voltára – ők maguk is a nemzetközi humanitárius jog alapján védelmet élvező menekültek voltak –, nem állt szándékunkban bekérni szakmai önéletrajzukat vagy rögzíteni a velük folytatott beszélgetéseinket. Ennek ellenére a résztvevők minden egyes kurzus elején bemutatkoztak, és meséltek személyes hátterükről.
Elemzésünk másodlagos forrásaként a két szervezet munkaerő-felvételi gyakorlatával kapcsolatban nyilvánosan elérhető információk (álláshirdetések, szervezeti jelentések) szolgáltak.
A tolmácsok humanitárius területen való pozicionalitásának megértése érdekében fontos figyelembe venni, hogy a humanitárius tolmácsok toborzása történhet a (potenciális) humanitárius segélymunkások köréből (ahogy az ICRC esetében) vagy a támogatás kedvezményezettjei közül (ahogy az UNHCR esetében). Mindazonáltal egyetlenegy olyan esettel sem találkoztunk, amikor a tolmácsok a helyi hatóságokkal lettek volna kapcsolatban.
4.1Tolmácsolás az ICRC szolgálatában
Bár Kherbiche (2009)Kherbiche, Leïla 2009 Interprètes de l’ombre et du silence: entre cris de chuchotements – Réflexion sur l’interprétation dans un contexte humanitaire auprès du CICR. Master’s thesis University of Geneva. részt vett szakmai tolmácsképzésen is az ICRC-vel való közös munkáját megelőzően, esete kivételesnek számít a szervezeten belül. A tolmácsok felvételi eljárása során az ICRC felméri a jelentkezők nyelvtudását két vagy három idegen nyelven (általában angolul és az adott küldöttség számára szükséges nyelven). A tolmácsképzettség vagy -tapasztalat előnynek számít, de nem feltétel.55.Összehasonlításképpen lásd a következő tolmács álláshirdetést: https://www.icrc.org/en/who-we-are/jobs/opportunity/interpreter-kinyarwanda-or-kirundi [a megadott oldal már nem elérhető]. Legutóbbi megtekintés ideje: 2016. november 25. Ebből is következik, hogy az ICRC tolmácsainak szakmai pozicionalitását sem a formális tolmácsképzés vagy -tapasztalat, sem pedig a korábbi humanitárius területen szerzett tapasztalat nem befolyásolja; kizárólag az újonnan érkező ICRC-személyzet számára biztosított szervezeti integrációt elősegítő képzés befolyásolja. Ez a kötelező képzés tartalmazza a humanitárius alapelvekbe történő bevezetést, és megerősíti a munkáltatói szervezettel való azonosulást, míg végül az újonnan érkezők már többes szám első személyben hivatkoznak a szervezetre (Kim és Schneider 2008Kim, Sowon, and Susan Schneider 2008 “The International Committee of the Red Cross: Managing across cultures.” http://www.alnap.org/pool/files/the-icrc-managing-acrosscultures.pdf, 13).
A mező (field) szerinti pozíciókat illetően az ICRC nem tesz szisztematikusan különbséget a tolmácsolás és a fordítás között. A tolmács feladatai közé tartozik a szóbeli tolmácsolás, az írásbeli fordítás és az ICRC küldötteihez hasonló általános jelentéstételi kötelezettség.66.Lásd ibid. A védelmi tevékenységekben dolgozó ICRC-tolmácsok külföldre kirendelt munkavállalók, akik helyzetüket (foglalkoztatás, védelem és javadalmazás) illetően hasonlóak az ICRC egyéb alkalmazottaihoz (küldöttek, orvosok stb.).
A védelmi tevékenységekhez nyújtott tolmácsolás a börtönökben tett látogatásokra is kiterjed; ezek célja a szabadságuktól megfosztott személyek életkörülményeinek (beleértve az általános egészséget, az élelmiszer- és vízellátást, az egészségügyi ellátást, a bántalmazást és az igazságügyi garanciákat) felmérése. Bár nem köztudott, az ICRC konfliktus sújtotta és konfliktus utáni területeken végzett tevékenységeinek központi részét képezi a büntetés-végrehajtási környezetben való munkavégzés, amelynek körültekintést igénylő mivolta miatt a szervezet kizárólag külföldre kirendelt személyzettel dolgozik együtt. Az ICRC külföldre kirendelt tolmácsainak legfőbb tolmácsolási közege így a büntetés-végrehajtás.
Az ICRC szolgálatában a tolmácsolási események leggyakoribb típusába a börtönben tett látogatások alkalmával történő tanú nélküli meghallgatások, az úgynevezett EST-k (entretien sans témoin) tartoznak, amelyeken általában egy fogva tartott személy és az ICRC egy küldöttje vesz részt („egy az egyhez”), azonban bizonyos esetekben a küldöttek egyszerre több fogvatartottat is meghallgathatnak („egy a sokhoz”). Az ICRC tolmácsainak alább bemutatott paradigmatikus jellemrajza betekintést enged a szervezet tolmácsainak pozicionalitását befolyásoló változókba (személyes háttér, munkakörnyezet és a humanitárius területen betöltött pozíció). A nyelv és a helyszín csupán illusztrációként szolgál, és nem cél az ICRC Thaiföldön végzett jelenlegi tevékenységeinek bemutatása.
A nevem Walter. 32 éves vagyok. Németországból származom, de a középiskola után az Egyesült Királyságba költöztem, hogy a londoni SOAS Egyetemen tanulhassak. Angol és thai BA-t végeztem, majd egy MA-t délkelet-ázsiai tanulmányok szakon. A diploma megszerzését követően egy évet Thaiföldön töltöttem, hogy fejlesszem a nyelvtudásomat.
Németországba visszatérve találtam rá az ICRC angol és thai nyelvet beszélő tolmácsokat kereső álláshirdetésére. Jelentkeztem rá, és munkát kaptam Bangkokban.
Főként büntetés-végrehajtási környezetben dolgozom, ahol a küldöttek meghallgatják a fogvatartottakat, hogy felmérjék a fogvatartási körülményeket és esetenként helyreállítsák a kapcsolatot a börtönön kívüli hozzátartozókkal. A küldöttek mindösszesen egy évig tartózkodnak Bangkokban, majd egy másik helyre vezénylik őket. Tekintettel azonban a nem mindennapi nyelvtudásomra, nem sok értelme lenne engem egy másik országba vezényelni, így már évek óta Bangkokban tartózkodom, és kezdem megismerni a fogvatartottakat is. A munkavégzési körülmények embert próbálók, támogatottjaink gyakran zaklatottak, és én vagyok az egyetlen személy, aki közvetítés nélkül tud velük kommunikálni.
Egyes fogvatartottak külföldiek vagy etnikai kisebbséghez tartoznak, így a thai nyelvtudásuk meglehetősen kezdetleges vagy erős akcentusuk van. Amikor a fogvatartottak zaklatottak vagy traumás állapotban vannak, kevésbé tudom tolmácsolni, amit mondanak. Próbálok híreket olvasni vagy rádiót hallgatni, hogy folyamatosan fejlesszem a thai nyelvtudásomat.
4.2Tolmácsolás az UNHCR szolgálatában
A menekülttáborokban vagy az UNHCR városi hivatalaiban dolgozó legtöbb tolmács nem tagja nemzetközi vagy nemzeti személyzetnek, hanem maga is menekült, aki „ösztönző juttatásért dolgozó munkavállalóként” (incentive worker) dolgozik az UNHCR számára (lásd továbbá Jansen 2013Jansen, Bram J. 2013 “Two Decades of Ordering Refugees: The Development of Institutional Multiplicity in Kenya’s Kakuma Refugee Camp.” In Disaster, Conflict and Society in Crises: Everyday Politics of Crisis Response, Volume 1 of Routledge Humanitarian Studies Series, edited by Dorothea Hilhorst, 114–131. London: Routledge.). Bár néhány esetben a tolmácsolási feladatokat akár a helyi személyzet is elláthatja, a menekültek sajátos nyelvi igényei miatt a tolmácsok túlnyomó többsége ösztönző juttatásért dolgozó munkavállaló. A munkavállalás ezen típusa a következőképpen definiálható:
A menekültek humanitárius ügynökségeknél végzett munkáját gyakran önkéntes tevékenységként írják le, javadalmazásukat pedig „ösztönző juttatásnak” nevezik. Ez utóbbi általában alacsonyabb, mint a munkabér, és bár nem nyújt teljes ellenjavadalmazást az önkéntes munkájáért cserébe, célja az egyén erőfeszítésének elismerése. Az elvégzett munkáért vagy szolgáltatásnyújtásért cserébe az ösztönző juttatás készpénz, utalvány vagy természetbeni juttatások formájában fizethető ki.(Morris és Voon 2014Morris, Helen, and Frances Voon 2014 Which Side Are You On? Discussion Paper on UNHCR’s Policy and Practice of Incentive Payments to Refugees. Technical Report, United Nations High Commissioner for Refugees (UNHCR)., 5)
Az „ösztönző juttatást kínáló munka” (incentive work) ellentmondásokkal és bizonytalansággal teli. Azokban az országokban, ahol a menekülteknek korlátozott munkaerőpiaci lehetőségeik vannak, az ösztönző juttatást kínáló munka jelenti számukra az egyedüli opciót a törvényes jövedelemszerzésre. Az alternatív lehetőségek hiánya miatt a menekültek függőségi helyzetbe kerülnek a munkaadójukkal szemben, ami tovább növeli az eddig is jelentős hatalmi egyensúlyhiányt a humanitárius szervezetek és a védelem alatt álló személyek között. Mindezek ellenére olyan menekülttolmácsokkal is találkoztunk, akiket éppen az UNHCR szolgálatában végzett munkájuk ösztönzött a humanitárius munkavégzésre. Következésképpen az ösztönző juttatást kínáló munka lehetővé teszi azt is a menekültek számára, hogy a támogatás passzív kedvezményezettjeiből aktív közreműködőkké váljanak (Fechter 2016b 2016b The Personal and the Professional in Aid Work. London: Routledge., 58).
Bár az UNHCR széles körben alkalmaz ösztönző juttatásért dolgozó munkavállalókat, hiányzik a szervezeten belüli szabványosított megközelítés a munkavállalás ezen típusát illetően. A pozíciókat nem hirdetik online, és azt sem állíthatjuk, hogy minden esetben létezik formális, helyi eljárás az állások meghirdetésére. Így a rendelkezésünkre álló információk alapján azt kell feltételeznünk, hogy a tolmácsok toborzása gyakran informális keretek között zajlik, lépést tartva a folyamatosan változó nyelvi igényekkel (például a Dél-Szudánból Kenyába hirtelen tömegével érkező menekültek esetében). Az UNHCR humanitárius tolmácsainak pozicionalitását tekintve elmondható, hogy a Kenyában és Szudánban dolgozók túlnyomó többsége maga is a humanitárius segítségnyújtás kedvezményezettje, valamint a nemzetközi humanitárius jog alapján védelmet élvező személy. Ennek megfelelően az UNHCR tolmácsai menedékkérőként lépnek be a humanitárius területre egy átvilágítási eljárást követően, amely egyfajta kapuőrző funkciót hivatott biztosítani (Pöllabauer 2004Pöllabauer, Sonja 2004 “Interpreting in Asylum Hearings. Issues of Role, Responsibility and Power.” Interpreting 6 (2): 143–180. ).
Az UNHCR szolgálatában a leggyakoribb tolmácsolási esemény a menekült jogállás meghatározását szolgáló interjú (RSD), amely az említett átvilágítási eljárás központi része. A részt vevő felek között találjuk általában az UNHCR egy tisztviselőjét és egy vagy több „veszélyeztetett egyént” (individuals of concern, ICs) [menekült, visszatérésre kötelezett személy, hontalan személy, belső menekült, menedékkérő].
Bár az ösztönző juttatást kínáló munka kapcsán egy közelmúltbeli UNHCR-jelentés iránymutatása (Morris és Voon 2014Morris, Helen, and Frances Voon 2014 Which Side Are You On? Discussion Paper on UNHCR’s Policy and Practice of Incentive Payments to Refugees. Technical Report, United Nations High Commissioner for Refugees (UNHCR)., 18) átlátható felvételi eljárásokra, valamint a menekültek munkavállalási jogának erőteljes képviseletével kombinált munkára tesz javaslatot, a körülmények helyenként még mindig jelentős eltérést mutatnak. Az UNHCR tolmácsainak alábbiakban bemutatott paradigmatikus jellemrajza az UNHCR kenyai és szudáni hivatalaiban, városi vagy menekülttábori környezetben dolgozó tolmácsok képzése során szerzett tapasztalatainkon alapul, és bár ebből fakadóan az ábrázolt jellemrajz sajátosan erre a közegre jellemző, feltételezzük, hogy a pozicionalitás alábbiakban ismertetett jegyei más UNHCR-helyzetekre is jellemzőek. A származási ország és a bemutatott nyelvek csupán illusztrációként szolgálnak, és nem cél a jelenleg Kenyában elszállásolt menekültek bemutatása.
A nevem Rosine. 21 éves vagyok. 1999-ben menekültem el Kelet-Kongóból az unokatestvéreimmel. A szüleim és a nagybátyám a ruandai népirtás következtében életét vesztette, így a nagynéném a saját gyermekeivel és engem felkarolva először Ugandába, majd Kenyába menekült. Ekkortájt mindösszesen négyéves voltam. Az első emlékeim a kakumai menekülttáborhoz kötődnek, ahol az iskolát kezdtem. Nyolcéves voltam, amikor Nairobiba költözhettünk, ahol az általános iskolát követően a középiskolát is végeztem. Az egyetem túl drága lett volna, még úgy is, hogy jövedelemszerzés gyanánt a nagynéném és az unokatestvéreim egy kisboltot üzemeltettek Nairobiban.
Hároméve az UNHCR nairobi hivatalában tolmácsolok. Hívnak, ha szükség van rám, hogy az angol, a kinyarwanda, a linguala vagy a francia nyelv között tolmácsoljak. Nagyra értékelik, hogy jó az angolom, hiszen a többi tolmács küzd az angol nyelvvel.
Az UNHCR szolgálatában végzett tolmácsolás megerőltető feladat: az ember mindig köztes helyet foglal el a tisztviselő és a kérelmező között. Néha feszültté válhat a helyzet, hiszen a kérelmezők hozzájuk hasonló menekültként azt várják tőlem, hogy támogassam az ügyüket, ezzel szemben az UNHCR-tisztviselői azt akarják, hogy segítsek nekik ellenőrizni a kérelmező történetét, mivel az átélt, hasonló élményeim alapján feltételezik, hogy tudok arról dönteni.
Néha nehézséget okoz a kérelmezők megértése, főként kinyarwandán vagy lingualán. Bár a családom és a barátaim körében is használom ezeket a nyelveket, sosem tanultam őket formális, iskolai keretek között. A közelmúltbeli politikai történések miatt vannak újonnan érkezett menekültek Burundiból, és gyakran én vagyok az egyetlen elérhető tolmács. A kinyarwanda és a kirundi nyelv hasonlóak, de egyben különbözőek is. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megbirkózzak a helyzettel, és megkérem a kérelmezőket, hogy beszéljenek lassabban. Olykor francia szavakat használunk a félreértések tisztázására.
5.Értékelés
Első ránézésre Walter és Rosine esetében kevés közös van, sőt mi több, az elbeszéléseik és az eredeti adatállomány alapján számos jelentős különbség mutatkozik az ICRC és az UNHCR tolmácsai között: iskolai végzettségük, foglalkoztatási viszonyuk, valamint humanitárius pozicionalitásuk segélymunkásként és védelem alatt álló személyként (1. táblázat).
Az említett különbségek ellenére mindkét csoport pozicionalitása hasonló a segélymunkások és a védelem alatt álló személyek között megvalósuló, a humanitárius területre sajátosan jellemző interakciókban: az angol és a védelem alatt álló személyek nyelvének/nyelveinek ismerete miatt az ICRC tolmácsai közelebb állnak ezekhez a személyekhez, mint az ICRC bármely más munkatársához, míg az UNHCR tolmácsai közelebb állnak az UNHCR személyzetéhez, mint a menedékkérőkhöz. Mindazonáltal azt állíthatjuk, hogy különbség mutatkozik az ICRC és az UNHCR humanitárius tolmácsai között a harmadik felekkel, azaz a helyi hatóságokkal való interakció során. Míg az ICRC tolmácsait rendszeresen felkérik, hogy tolmácsoljanak a szervezet képviselői és a helyi intézmények közti megbeszélések alkalmával, az UNHCR tolmácsai esetében nem figyelhető meg hasonló gyakorlat. Vitathatatlan, hogy a menekültek és a fogadó állam intézményeinek nyelvi igényei gyakran különbözőek, ugyanakkor meglehet, hogy a helyi hatóságokkal történő megbeszéléseken azért nem vesznek részt az UNHCR ösztönző juttatásért dolgozó munkavállalói, mivel nem lenne megfelelő jogosultságuk, hogy eljárjanak tolmácsként a fogadó állam kormánya nevében.
| ICRC | UNHCR | |
|---|---|---|
| Személyes háttérük: | ||
| Iskolai végzettségük | A legtöbb esetben MA, olykor BA vagy PhD | A legtöbb esetben középiskolai végzettség, ritkán BA vagy MA |
| Kulturális hovatartozásuk | Nem fűzi őket családi kötelék a szolgálati országhoz (kulturális kívülállók); az angol nyelv kiváló ismerete, valamint egy ritka, tanult idegen nyelv megléte | Kötődnek a védelem alatt álló személyek vagy a helyi lakosság kultúrájához (kulturális bennfentesek); az angol nyelv kiváló ismerete, valamint egy ritka anyanyelv megléte |
| Munkakörnyezetük: | ||
| Előzetes ismeretek | Nem szükséges előzetes tolmácsképzettség vagy -tapasztalat | Nem szükséges előzetes tolmácsképzettség vagy -tapasztalat |
| Feladataik | Tolmácsolás (főként az EST-meghallgatások során), fordítás, elemzés és jelentéstételi feladatok | Tolmácsolás (főként az RSD-interjúk során), további, nem részletezett feladatok |
| Foglalkoztatási viszonyuk | Állandó alkalmazottak („mobilis személyzet”) | Ösztönző juttatásért dolgozó munkavállalók („önkéntesek”), ritkán a nemzeti személyzet tagjai |
| Humanitárius pozicionalitásuk: | ||
| Státuszuk a nemzetközi humanitárius jog alapján | Humanitárius segélymunkások | Védelem alatt álló/védelmet élvező egyének |
| A humanitárius területre való bekerülésük módja | Szervezeti integrációt elősegítő képzés útján | Személyes RSD-eljárás útján |
Bár különbségek mutatkoznak az ICRC és az UNHCR tolmácsainak iskolai végzettségében, foglalkoztatási viszonyában és humanitárius pozicionalitásában, számos lényeges, a humanitárius területre sajátosan jellemző hasonlóság is felfedezhető a két szervezet tolmácsai között: tolmácsolási eseményeik aszimmetrikus találkozások a védelem alatt álló személyekkel, akik kimondottan kiszolgáltatott helyzetben vannak, munkavégzésük közege pedig konfliktus sújtotta vagy konfliktus utáni környezet vagy olyan közeg, amelyben a konfliktushelyzet miatt kényszerült a lakosság a lakóhelyét elhagyni.
A humanitárius környezet kiszámíthatatlanságából adódóan valószínű, hogy mindkét csoport tolmácsait felkérik nem tolmácsolással kapcsolatos feladatok ellátására is, valamint felhasználóik (a védelem alatt álló személyek és segélymunkások) nyomást gyakorolhatnak rájuk. Az UNHCR közegében a tolmácsokat érintő kihívások közül sokat már írásban rögzítettek: időnként elvárhatják tőlük, hogy túllépjék tolmácsszerepüket; elfoghatja őket a kísértés, hogy kulturális háttérinformációkkal magyarázzák a beszélő kijelentéseit; valamint küzdhetnek a munkanyelvi ismeretek hiányosságával, amelyek az áthelyezés, a lakóhelyüktől való hosszú távollét vagy az anyanyelvükön biztosított formális képzés hiánya miatt alakul ki (UNHCR 2009UNHCR 2009 Interpreting in a Refugee Context. Self-study Module 3. Technical Report, United Nations High Commissioner for Refugees.). Hasonló kihívások adódnak az ICRC közegében is (Kherbiche 2009Kherbiche, Leïla 2009 Interprètes de l’ombre et du silence: entre cris de chuchotements – Réflexion sur l’interprétation dans un contexte humanitaire auprès du CICR. Master’s thesis University of Geneva.). Mindezek mellett mindkét csoportnak komplex kapcsolatokat is ápolnia kell szervezetük egyéb munkavállalóival: más humanitárius dolgozókkal ellentétben a tolmácsok általában ugyanazon a szolgálati helyen állomásoznak hosszú időn keresztül, ebből adódóan pedig rendszeresen új kapcsolatokat kell kialakítaniuk a „felhasználóikkal”. Hasonló helyzetről számoltak be a Bosznia-Hercegovinában külföldi katonai kontingenseknél dolgozó tolmácsok esetében is (C. Baker 2010Baker, Catherine 2010 “The Care and Feeding of Linguists: The Working Environment of Interpreters, Translators and Linguists during Peacekeeping in Bosnia-Herzegovina.” War & Society 29 (2): 154–175. , 171). Végezetül az ICRC és az UNHCR tolmácsainak is meg kell találniuk annak módját, miként tolmácsolják az erőszakról és az emberi szenvedésről szóló beszámolókat.
Mivel a humanitárius szervezeteknek dolgozó tolmácsok általában nem vesznek részt tolmácsképzésben, kézenfekvőbb úgy tekinteni rájuk, mint „humanitárius szereplőkre, akik történetesen tolmácsolnak”, semmint „tolmácsokra, akik éppen humanitárius területen dolgoznak”. Tolmácsszerepük a humanitárius státuszuktól, azaz védelem alatt álló személy (UNHCR) vagy segélymunkás (ICRC) mivoltuktól függ. Tolmácsképzés vagy -tapasztalat hiányában a humanitárius tolmácsok szakmai pozicionalitását valószínűleg szinte kizárólag a más humanitárius szereplőkkel való interakciók – azaz a humanitárius terület doxája –, nem pedig a szélesebb szakmabeli vagy nem szakmabeli tolmácsközösséggel való kapcsolatok alakítják. Azokban a régiókban, ahol a biztonsági korlátozások miatt a szervezetek totális intézményként járnak el, a humanitárius területen kívüli szereplőkkel való érintkezések emellett erősen korlátozottak. Mint ilyen, a humanitárius terület korlátozásai meglepően hasonló pozícióba helyezik az egyéni cselekvő-változtató képesség eltérő kezdeti szintjeivel rendelkező, egymástól teljes mértékben különböző egyénekből álló két csoportot.
Az is alátámasztja azt az elképzelést, miszerint az ICRC tolmácsai mindenekelőtt humanitárius szereplőknek tartják magukat, hogy a szervezet tolmácsai közül néhányan gyakran egy-két év múlva az ICRC küldötteivé válnak. Tolmácsolási munkájuk lehetővé teszi számukra a gyakorlati tapasztalat szimbolikus tőkéjének megszerzését, még akkor is, ha szakmai hátterük (pl. jogi, politológiai vagy orvostudományi diploma helyett az irodalom területén szerzett végzettség) nem jogosítaná fel őket a segélymunkára. Így a humanitárius tolmácsolás olykor eszközként szolgálhat a cél eléréséhez. Ezt az utat rendszerint nem a tolmácsolás iránti elhivatottságból, hanem sokkal inkább az anyagi szükség vagy a humanitárius munka iránti általános érdeklődés miatt választják. Mindez arra mutat, hogy a kontextuális tényezők igenis elsőbbséget élveznek (Buzelin 2005Buzelin, Hélène 2005 “Unexpected Allies.” The Translator 11 (2): 193–218. ), és a humanitárius tolmácsolásról alkotott Bourdieu-féle felfogásnak is létjogosultsága van.
Bár az UNHCR 1993 óta rendelkezik egy tolmácsoknak szóló, egyéni tanulást segítő útmutatóval (UNHCR 2009UNHCR 2009 Interpreting in a Refugee Context. Self-study Module 3. Technical Report, United Nations High Commissioner for Refugees., 9), az általunk képzett tolmácsok többsége nem ismerte ezt a dokumentumot, és szakmai identitásukat nagyrészt a szervezetük általános mandátumából eredeztették. Mindazonáltal az intézményi kerettel történő efféle azonosulás olyan helyzeteket teremthet, amelyek során a tolmácsok az UNHCR küldötteihez hasonlóként értelmezhetik a szerepkörüket. Az RSD interjú rendkívül fontos kommunikatív esemény az UNHCR közegében, hiszen azt a célt szolgálja, hogy megállapítsák, vajon az egyén megfelel-e azoknak a követelményeknek, amelyek következtében hozzájuthat a humanitárius területen kizárólag a védelmet élvező személyek számára fenntartott jogokhoz. Ebből következően az RSD interjú során a kérelmezők szavahihetőségének megállapítása válik az elbeszélgetést irányító UNHCR-tisztviselő elsődleges céljává, aki maga is a humanitárius terület kapuőreként jár el. Azok a tolmácsok, akik elsősorban az UNHCR-személyzet tagjaiként tartják magukat számon, kísértésbe eshetnek, hogy úgy értelmezzék szerepüket, mint „segítségnyújtást az UNHCR-tisztviselője számára a veszélyeztetett személy szavahihetőségének megállapításában”; ez pedig részrehajlást eredményezhet a tolmácsolásuk során (lásd példaként UNHCR 2009UNHCR 2009 Interpreting in a Refugee Context. Self-study Module 3. Technical Report, United Nations High Commissioner for Refugees., 25). Más esetben előfordulhat, hogy az UNHCR-tisztviselője saját szerepkörével azonosítja a tolmács szerepkörét, és felkéri a kérelmező állításainak elbírálására. Az UNHCR tolmácsaira nehezedő efféle nyomás közvetlenül a sajátos védelmet élvező személyként és tolmácsként való pozicionalitásukból ered.
Az ICRC közege is hasonló kihívásokat tartogat. A tény, hogy álláshirdetéseiben az ICRC jellemzésében a tolmácsolás „egyfajta lehetőség a konfliktusok áldozatainak megsegítésére”,77.Az ICRC tolmács álláshirdetése: https://www.icrc.org/en/who-we-are/jobs/opportunity/interpreter-kinyarwanda-or-kirundi [a megadott oldal már nem elérhető]. Legutóbbi megtekintés ideje: 2016. november 25. alátámasztja a humanitárius szervezeteknek való tolmácsolás és a humanitárius terület doxája közötti szilárd kapocs meglétét. Feltételezhetjük, hogy a képzésben nem részesült tolmácsok a munkakörnyezetük doxájához fordulnak, hogy választ kapjanak a tolmácsolási gyakorlatukkal kapcsolatban felmerülő kérdésekre; amikor azonban ezek a doxák ellentmondanak a tolmácsszakma doxájának, vagy nem tartalmaznak releváns válaszokat a tolmácsolásspecifikus problémákra, kérdésessé válhat e stratégia létjogosultsága.
Másfelől vannak olyan helyzetek is, amikor a tolmácsok szakmai etikai kódexében írtak szigorú követése alááshatja az emberi szenvedés enyhítésének magasabb szintű, humanitárius erkölcsi parancsát: egy ICRC-tolmács annak tudatában, hogy a fogvatartott hajlamos lehet sértő megjegyzéseket tenni női küldöttek jelenlétében, esetleg kihagyhatja ezeket a nyelvi közvetítésből. Az igazsághű tolmácsolás, amely eleget tesz a pontosság és a pártatlanság elvének, ugyanis meghiúsíthatja a meghallgatást, és alááshatja az ICRC mandátumát. A célok ily módon történő ütköződése, amely az ICRC tolmácsainak segélymunkásként és tolmácsként való pozicionalitásából fakad, jelentősen megnehezíti a semlegesség etikai elvének a betartását (C. Baker 2010Baker, Catherine 2010 “The Care and Feeding of Linguists: The Working Environment of Interpreters, Translators and Linguists during Peacekeeping in Bosnia-Herzegovina.” War & Society 29 (2): 154–175. 174).
Ez nem azt jelenti, hogy a sértő megjegyzéseket sohasem kellene tolmácsolni, hanem csupán azt, hogy összetett kérdés annak eldöntése, mi is tekinthető etikai szempontból a legmegfelelőbb, járható útnak; ezt a döntést eseti alapon, a humanitárius terület etikai alapelveinek és céljainak figyelembevételével kell meghozni. Azok a humanitárius tolmácsok, akik tisztában vannak szervezetük mandátumával és a védelem alatt álló személyek kifejezetten kiszolgáltatott helyzetével, olykor amellett döntenek, hogy célzottan igyekeznek csökkenteni a feszültséget a fogvatartottak és a küldöttek között, és nem a semlegesség ethoszát alkalmazzák, „szemet hunyva tetteik következményei felett” (M. Baker és Maier 2011Baker, Mona, and Carol Maier 2011 “Ethics in Interpreter & Translator Training.” The Interpreter and Translator Trainer 5 (1): 1–14. , 3).
Ebből következik, hogy az etikai döntéshozatal kumulatív és iteratív a humanitárius területen. A tolmácsok mind a tolmácsszakmával, mind pedig a humanitárius munkával együtt járó etikai kihívásokkal szembesülnek. Következésképpen az etikai alapelveknek egyszerre több forrásból kell származniuk, hasonlóképpen ahhoz, ahogy a humanitárius segítségnyújtási műveletek során az egészségügyi szakemberek a humanitárius alapelvekre, valamint az orvosi deontológiai kódra támaszkodnak etikai döntések meghozatalakor.88.Példaként lásd: https://www.icrc.org/fr/document/common-ethical-principles-health-care-conflict-and-other-emergencies. Legutóbbi megtekintés ideje: 2017. január 23.
Az etikai elvek alkalmazása a tolmács és munkadója közös felelőssége, főként, amikor a tolmács a nemzetközi humanitárius jog alapján maga is védelmet élvező személy. Humanitárius környezetben az etikai döntéshozatal dinamikus tárgyalási folyamat, amelyet nem lehet egykönnyen előíró deontológiai kódra redukálni, és amely „az egyén munkanapja folyamán kontextusfüggő kritikai gondolkodásmódot” tesz szükségessé nemcsak abban az esetben, amikor a tolmács „nyilvánvalóan szorult etikai helyzetbe kerül” (Dean és Pollard 2011Dean, Robyn K., and Robert Q. Pollard Jr. 2011 “Context-Based Ethical Reasoning in Interpreting.” The Interpreter and Translator Trainer 5 (1): 155–182. , 160). Ily módon a humanitárius tolmácsolás etikai alapelvei teleológiai (célirányos) megközelítést kívánnak meg, amely nem csupán (a tolmácsok etikai kódexeiben meghatározottak szerint) a szerepkört, hanem a felelősséget is hangsúlyozza, és „differenciált megközelítést tesz szükségessé, amelyben az egész kommunikatív helyzet kihatással van a döntéshozatalra” (Drugan és Tipton 2017Drugan, Joanna, and Rebecca Tipton 2017 “Translation, Ethics and Social Responsibility.” The Translator 23 (2): 119–125. , 122).
A humanitárius szervezeteknek dolgozó tolmácsok pozicionalitásáról alkotott felfogásunk, valamint a tolmácsolás és a humanitárius terület doxája között meglévő szoros kapocs alapján úgy véljük, hogy a „humanitárius tolmácsolás” releváns analitikus kategória, feltéve, ha nem feledkezünk meg a kereten belül a szervezeteknek, a tolmácsok jellemrajzának és a tolmácsolási eseményeknek a sokszínűségéről. A humanitárius tolmácsolást a következőképpen definiáljuk:
A „humanitárius tolmácsolás” mint fogalom a nemzetközi humanitárius jog és a nemzetközi menekültjog jogi keretén belüli tolmácsolási eseményeket írja le. Célja a humanitárius szervezetek kommunikációjának elősegítése a hatóságokkal és a védelmet élvező/védelem alatt álló személyekkel annak érdekében, hogy ez utóbbiakat hozzásegítse jogaik érvényesítéséhez. A humanitárius tolmácsok a humanitárius terület tagjai (segélynyújtók, védelem alatt álló személyek vagy mindkettő), akik olyan közegben dolgoznak, amelyre az emberi szenvedés, a kiszolgáltatottság és az erős hatalmi aszimmetria a jellemző.
Míg talán meglepőnek tűnhet az explicit utalás arra, hogy a humanitárius tolmácsolás igyekszik hozzásegíteni a védelem alatt álló személyeket a jogaikhoz, úgy véljük, hogy a humanitárius tolmácsolás értelmezése nem lehet teljes, ha nem vesszük figyelembe ezt a dimenziót is. A humanitárius területen sok forog kockán a tolmácsolási események alkalmával, és a humanitárius szervezeteknek a tolmácsolás során szerzett információk birtokában hozott döntései sorsfordítók lehetnek a védelem alatt álló személyek számára. Mind az EST-meghallgatások, mind pedig az RSD-interjúk kiemelkedő fontosságú események, mivel a nemzetközi humanitárius jog alapján védelemre szoruló, kiszolgáltatott személyeknek gyakran ez az első érintkezési pontjuk a humanitárius területtel. A humanitárius szereplők és a potenciális kedvezményezettek közti sikeres kommunikáció a szükség alapú, megkülönböztetéstől mentes támogatás odaítélésének előfeltétele. Következésképpen a humanitárius tolmácsok nem csupán a munkáltatóik, hanem a védelem alatt álló személyek felé is etikai felelősséggel tartoznak.
6.Konklúzió
A humanitárius tolmácsok elsősorban nem az általuk alkalmazott tolmácsolási stratégiákban, hanem hozott készségeikben és személyes tapasztalataikban különböznek más dialógustolmácsoktól, hiszen ezek határozzák meg a humanitárius pozicionalitásukat, és alakítják a többi humanitárius szereplővel való kapcsolatukat. Ennek ismeretében az eddig nem kellőképpen vizsgált humanitárius tolmácsolással kapcsolatos ismereteink bővítése érdekében egy olyan szociológiai keret tűnik a legjobb megoldásnak, amely lehetővé teszi az elemzés során a kontextuális tényezők vizsgálatát.
Ozolins (2014Ozolins, Uldis 2014 “Descriptions of Interpreting and their Ethical Consequences.” FITISPos International Journal 1: 23–41., 23) úgy véli, hogy a tolmácsolás „szociálisként” vagy „nem hivatásosként” való jellemzésével „teljességgel mellélövünk a célnak a tekintetben, hogy valamennyi tolmács […] »tolmácsként« hivatkozik önmagára. Jelző nélkül.” Azonban, ha vetünk egy közelebbi pillantást a humanitárius tolmácsolásra, rájöhetünk, hogy a „humanitárius” tolmácsok hajlamosak önmagukra inkább humanitárius dolgozóként, sem pedig tolmácsként tekinteni, így maga a tolmácsolás válhat jelzővé. Amennyiben a humanitárius tolmácsokra mindenekelőtt humanitárius szereplőként tekintünk, akkor tolmácsként betöltött szerepük szakmai identitásuk másodlagos forrásává válik. Kimondottan igaz ez azokra a humanitárius tolmácsokra, akik képzések vagy szakmai tapasztalat útján sohasem szocializálódtak tolmácsként, és nem tagjai a szélesebb tolmácsközösségnek.
Ez a felfogás kihatással van a humanitárius tolmácsok képzésére. A fenti megfontolások alapján úgy véljük, hogy hasznos lenne két lehetséges utat is figyelembe venni. Az első út célja a tolmácskészségek és az etika hangsúlyozásával a humanitárius tolmácsok integrálása a szélesebb szakmai tolmácsközösségbe. A korábbiakban másutt már lefektettük az etika pedagógiai megközelítésének alapjait a humanitárius tolmácsok számára (Delgado Luchner és Kherbichem, 2019Delgado Luchner, Carmen, and Leïla Kherbiche 2019 “Ethics Training for Humanitarian Interpreters.” Special issue of the Journal of War and Culture Studies to be published in February 2019.), nevezetesen a Dean és Pollard (2011)Dean, Robyn K., and Robert Q. Pollard Jr. 2011 “Context-Based Ethical Reasoning in Interpreting.” The Interpreter and Translator Trainer 5 (1): 155–182. által javasolt teleológiai megközelítésre támaszkodva.
A második és mindezidáig széles körben figyelmen kívül hagyott út nagyobb hangsúlyt fektetne arra, hogy segítse a humanitárius tolmácsokat professzionálisabb humanitárius szereplőkké válni. Azok a tolmácsok, akik maguk is támogatás kedvezményezettjei, gyakran hatalmi pozícióban találják magukat más, védelmet élvező személyekkel szemben. A humanitárius terület doxájával való erőteljesebb azonosulás azonban hozzájárulhat a hatalmi aszimmetria érvényesülésének elkerüléséhez.
Az említett két út nem zárja ki egymást. Sőt, valójában mindkettő a humanitárius tolmácsolást az egyéni cselekvő-változtató képesség és a struktúra találkozásánál elhelyezkedő gyakorlatként értelmező felfogásunkból (Inghilleri 2005b 2005b “The Sociology of Bourdieu and the Construction of the Object in Translation and Interpreting Studies.” The Translator 11 (2): 125–145. ), valamint abból a feltételezésből származik, amely szerint a humanitárius területen a „legitim tolmácsolási gyakorlatok” (Inghilleri 2005a 2005a “Mediating Zones of Uncertainty.” The Translator 11 (1): 69–85. , 82) megjelenése a tolmácsok döntései és a humanitárius terület doxája közötti konceptuális kapcsok kialakításától függ.
Törekvésünk, hogy meghatározzuk a humanitárius tolmácsolás fogalmát elkerülhetetlenül maga után von egyfajta strukturalista elfogultságot, mivel a jelen tanulmányban egy tágabb képre összpontosítottunk az egyes alkotóelemek helyett. Ez a széles spektrumú fókusz elengedhetetlen volt ahhoz, hogy felmérjük egy lehetséges, új kategória körvonalait. Mindazonáltal további kutatásra van szükség annak bemutatásához, miként hatnak mikroszinten egy tolmácsolási esemény alkalmával a humanitárius terület korlátozásai az egyes tolmácsok egyéni cselekvő-változtató képességére, valamint miként befolyásolja a végeredményt az a körülmény, ha a tolmács segélymunkás, illetve védelem alatt álló személy.
Köszönetnyilvánítás
A szerzők köszönetet mondanak Hilary Footiff professzor asszonynak a jelen tanulmány egy korábbi tervezetéhez nyújtott kiemelkedően fontos észrevételeiért.