Minden információátadás potenciálisan imázsterjesztéssel is jár (a szó általános értelmében). A kiválasztás és döntés folyamata, beleértve a kontextusba helyezést és a megfogalmazás megválasztását is, megelőzi az összes konkrét szövegalkotási cselekedetet. A nemzetállamok megjelenése és az ezzel járó, elsősorban a 19. és 20. századok folyamán bekövetkező nemzeti és kulturális identitás kialakítása óta ezeket a döntéseket a nemzeti és kulturális imázsépítés is befolyásolja. Amikor ezek a választások, látásmódok és keretrendszerek új célszövegbe kerülnek, például fordítás során, elkerülhetetlen az újabb válogatás és döntési folyamat velük kapcsolatban. Amikor nemzeti és kulturális imázsokról közvetítünk információt, új megfontolások kerülnek előtérbe (a forrás- és a célközönség eltérő ismereteinek vagy felfogásának alapján). Ez a látásmód tudatos és/vagy nem tudatos változtatásához, sztereotípiák használatához, kihagyásokhoz vagy betoldásokhoz és különféle manipulációkhoz, akár cenzúrához (censorship) is vezethet. Ezek a változások teszik a nemzeti és kulturális imázsok létrehozásának tanulmányozását a fordítástudomány szemszögéből igazán érdekes területté. Ahogyan Cristina Marinetti fogalmaz az FTK Kulturális megközelítések (Cultural approaches) című szócikkében: „a fordítás az irodalmi művek „újraírásának” egyik módja és ezekkel az újraírt változatokkal hoznak létre kultúrák „imázsokat” és „ábrázolásokat” a szerzőkről, szövegekről és teljes történelmi korszakokról.”