A zenés szövegek fordítása – vagy, ahogy Harai Golomb nevezte, a zenéhez kötött fordítás (2005: 121–162) – csupán az elmúlt évtizedben kezdte felkelteni a fordításkutatók figyelmét. Ennek egyik oka az lehet, hogy a zenés fordítások számtalan módszertani nehézséget magában rejtő tanulmányozása átrajzolja az általunk ismert határokat olyan területek között, mint például a „fordítás” (translation), az „adaptáció” (adaptation) vagy az „újramesélés”, és az olyan lényeges fogalmakról való tudásunkat vonja kétségbe, mint a szerzőség vagy a forrásszöveg. Mindezen okok miatt e terület tanulmányozása több tudományágat átfogó megközelítést igényel (Susam-Sarajeva 2008: 188–9). A zene és a fordítás kapcsolatát vizsgáló ez idáig megjelent cikkek viszonylag szerény szakirodalma már három új monográfiával bővült, ami alátámasztja, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a téma iránt: Gorlée 2005 és Susam-Sarajeva 2008 is rávilágított arra, hogy a zenés szövegek fordítása túlmutat az operafordításon, hiszen a zene más területein is jelen van – a CD-melléklet lapjainak vagy a zenei művek nyomtatott szövegkönyveinek (tükör)fordításától kezdve az énekelt fordításokon és újraírt dalszövegeken át egészen a színpadi és képernyőre szánt művek feliratozásáig (subtitling) és a szinkronizálásig (dubbing) mindenhol megtalálható. A Minors 2013 szerkesztette tanulmánykötet a zene, a szöveg és a képzőművészet közötti átjárhatóságot is figyelembe vette, és ezáltal megváltoztatta a fordításról alkotott elképzelésünket. Jelen szócikk átfogó képet kíván adni a zenés szövegek fordításáról, kiemelt figyelmet fordítva – különösen népszerű témakör lévén – az operák fordításának számos formájára, valamint a dalok és musicalek fordítására is.